A szappankészítés ma divatosabb, mint valaha. A természetes szappanok előállítása azonban nem modern találmány. A szappanok már nagyon régóta léteznek.
A szappankészítés a korábbi időkben
A szappan olyan termék, amely már évezredekkel ezelőtt is létezett. Nyomai egészen a sumérok idejéig nyúlnak vissza, akik az i. e. 3. évezredben gyarmatosították Mezopotámia déli részét. Növényi hamut kevertek olajokkal, hogy a keveréket gyógyszerként használhassák, és ezzel megteremtették az első szappankészítmények alapját. Az azonban, hogy a keveréknek tisztító hatása is volt, akkoriban valószínűleg nem volt fontos.
Miután a receptet a görögök és az egyiptomiak is átvették gyógyítási célokra, a rómaiak csak néhány évszázaddal később jöttek rá, hogy a keveréknek tisztító hatása van. A 7. századig újra és újra használták a különböző anyagokból készült szappanszerű termékeket. Azonban csak az arab országokban kezdték ekkoriban az olajat és a lúgot együtt főzni. Így jött létre az első szappan a ma ismert formában. Ez a felfedezés gyorsan elterjedt, és hamarosan egész Európában elterjedt. Ez megalapozta egy fontos gazdasági ágazat létrejöttét Franciaországban és Spanyolországban. Később mindkét ország a világ két legfontosabb szappangyártó központjává vált.
Szappangyártás a múltban – a szappan csak idővel vált elfogadottá
A középkorig a szappanal és vízzel való tisztálkodás általános gyakorlat volt és kedvelt is. A fürdőházak ebben az időben nagyon népszerűek voltak. Ennek azonban a pestis és a kolera kitörésével hirtelen vége szakadt. Az emberek tévesen azt feltételezték, hogy a fertőzés megnyitja a tesztet a kórokozók előtt, és kedvez a betegségek terjedésének. A 17. századig azt feltételezték, hogy a víz és a levegő ártalmas a szervezetre. Európában az orvosok csak a száraz tisztálkodást és a púderezést, ami akkoriban általános gyakorlat volt, ismerték el ártalmatlannak, mivel azt feltételezték, hogy ez lezárja a tesztet és megvédi a káros elemek behatolásától. Csak a 17. század közepén XIV. Lajos francia király élesztette újjá a szappant mint higiéniai terméket azzal, hogy a legjobb szappankészítőket Versailles-ba hívta, és tisztasági törvényt hozott a szappanra vonatkozóan. Ez a törvény, amely kimondja, hogy a szappan akkor különösen jó minőségű és tisztaságú, ha legalább 72 százalékban tiszta olajból áll, ma is ismert. A szappangyártás ismét fellendült, és Marseille-ben, Toulonban, Lyonban és más francia városokban nagy szappangyárak létesültek.
A szappan társadalmilag elfogadottá válik
Más országok, például Anglia és Németország is sikerrel próbálkozott a szappangyártással. A 18. század végén a franciák felfedezték, hogyan lehet nagy mennyiségű szódabikarbónát szintetizálni a szappangyártáshoz korábban használt kálium helyett. Ez a találmány a szappangyártás jelentős növekedéséhez vezetett, így hamarosan évente több ezer tonna szappant tudtak előállítani. Ez azonban viszonylag drága volt, és elsősorban szövetek, textíliák és fa tisztítására használták. A belgák csak 1865-ben fejlesztettek ki egy olyan eljárást, amely ismét forradalmasította a szódagyártást, és a szappant megfizethető termékké tette. Ettől kezdve a szappan az emberek fürdőszobáiba is bekerült, és a teszt tisztítására használták.
A szappan ma
Napjainkban a szappan egy hétköznapi termék, amely kevés pénzért minden szupermarketben és drogériában megtalálható. Az egyetlen dolog, amire itt figyelni kell, a nem elhanyagolható minőségi különbségek. Sok „szappan ” például valójában egyáltalán nem is igazi szappan, hanem különböző tenzidkeverékekből áll, és ezért valójában „szindetként ” van feltüntetve. A jó minőségű, valódi szappanok ezért általában valamivel drágábbak. Ha biztos akar lenni abban, hogy valóban jó minőségű terméket kap, akkor érdemes saját szappant készíteni.
2 Trackbacks / Pingbacks
Comments are closed.