Túlzsírozás vagy lúghiány

Azok a szappankészítők, akik már évek óta szappanokat készítenek, gyakran találkoznak a „lúgbázis” kifejezéssel a fórumokon és a legújabb szakirodalomban, és elgondolkodnak azon, hogy mi is ez az egész. Valójában ez a kifejezés a korábban használt „túlzsírozás” kifejezés helyettesítésére szolgál. De miért beszélünk egyáltalán lúghiányról, és valójában mi a helyes, a túlzsírosítás vagy a lúghiány?

Túlzsírozás vagy alulzsírozás – Tényleg túlzsírosodnak a szappanok?

A zsíroknak és olajoknak van egy szappanosítási értéke. Ez alapján kiszámítható a zsírok és olajok teljes elszappanosításához szükséges lúg mennyisége. Mivel azonban a zsírok és olajok természetes termékek, ezek az értékek ingadoznak, ezért általában átlagértékként adják meg őket. Általában az átlagérték használata a helyes gyakorlat.

Biztonsági tényezőként, annak érdekében, hogy a szappanban ne legyen több szabad NaOH, mindig adjunk hozzá egy kicsit több zsírt és olajat. E megközelítés szerint a zsír és az olaj feleslegben van. Ezt régebben zsírfeleslegnek nevezték. A túlzsírozás tehát a zsírnak az a része, amelyik nem szappanosodott, a közkeletű vélemény szerint.

A zsírfeleslegről itt olvashat bővebben: Túlzsírosodó szappan

Túlzsírosodás? Nem létezik tényleges zsírok maradnak!

Egyértelmű, hogy a lúg a zsírokat és olajokat használja fel a szappanosításhoz. Mivel nem tudjuk ellenőrizni vagy megjósolni , hogy pontosan mit szappanosít a hozzáadott lúg, a „túlzsírosítás” kifejezés nem teljesen helytálló. A lúg ugyanis nem csak teljes zsírmolekulákat szappanosít. Néha félig vagy részben el nem szappanosított zsírmolekulák maradnak, amelyek kémiai szempontból már nem zsírok. Ez azt jelenti, hogy a végső szappanban nincs valódi „felesleges zsír”. Ezért beszélünk ma gyakran úgynevezett lúghiányról. Más szóval, a lúg mennyiségét kevesebbnek adják meg, mint a teljes receptben lévő zsír mennyiségét.

Akár lúgtöbbletről, akár zsírtöbbletről van szó: a lényeg az, hogy a zsírokat nem 100 %-ban elszappanosodott

Hogy pontosan mi szappanosodik, vagy hogy a kisebb számított lúgmennyiség miatt mekkora a tiszta zsírmolekulák aránya, az rejtély marad számunkra. Az azonban világos, hogy minél magasabb a zsírfelesleg mértéke, vagy egy újabb nézet szerint minél alacsonyabb a lúg mennyisége, annál jobban zsírosodik a szappan.

A zsírok és olajok összetételének természetes ingadozásai miatt amúgy sem tudunk pontos értéket számolni papíron. Ezért nem igazán lényeges, hogy túlzsírosodást vagy alulzsírosodást számolunk. Ez csupán egy megnevezés. Egyes kazánoknál fontos a helyes megnevezés, másoknál alárendelt szerepet játszik. A túlzsírozás és a lúghiány számítása ugyanígy történik.

Nem kell tehát semmit sem másképp csinálni, mint máskor.

A lúghiány és a túlzsírozás mint biztonsági tényező

A lényeg az, hogy a 100 %-ban megfelelő Lúgmennyiség a receptben szereplő összes zsír, olaj és viasz teljes elszappanosításához A receptben szereplő olajok és viaszok. Ehelyett mindig egy bizonyos mértékű túlzsírozást választunk vagy egy bizonyos mennyiségű lúghiányt. Így biztosak lehetünk abban, hogy a hogy a házi készítésű szappan nem lesz túl éles a túl magas lúgtartalom miatt, és hogy kompenzáljuk a kisebb számítási vagy mérési hibákat is.

A túlzsírozott olajok mítosza

A korábbi szakirodalomban gyakran esik szó a Olajok túlzsírozásáról. Kezdetben én is vakon elfogadtam ezt az elméletet és időről időre gyakoroltam is, bár nekem is gyanús volt ez az eljárás az első szappankísérleteket is kétkedve fogadtam. A feltételezés az volt, hogy a hidegen kevert szappanoknál hidegen kevert szappanoknál a gyártási folyamat végén ún. szuperzsírosító olajat lehet hozzáadni a gyártási folyamat végén adható hozzá. A nagyon jó minőségű hidratáló olajok túlnyomórészt a következők voltak használtak. Az eljárás a következő volt:

1. A zsírokat és olajokat a lúggal a szokásos módon összekeverjük, és a masszát besűrítjük.
2. A korábban kiválasztott szuperzsírosító olajat (amelyet a NaOH számításánál figyelembe vettek) csak a sűrítés után adták a szappanragasztóhoz.

Elméletileg úgy gondolták, hogy az utolsóként hozzáadott olaj Olajat nem szappanosítják, és hogy így hasznosítani lehet az értékes hasznosítani lehetne.

Természetesen ennek a gyakorlatnak kevés értelme van. Hiszen a szappanosítási folyamat még messze nem fejeződött be, miután a ragasztót összekeverték. A szappanosítás a keverést követő órákban is végbemegy. Végül is csak legalább 24 óra elteltével képezünk szilárd szappant. Ez azt jelenti, hogy a gyártási folyamat végén hozzáadott olaj is elszappanosodik.

Ezért nem lehet előre ellenőrizni vagy meghatározni, hogy a lúg mely összetevőit használják fel a szappanosításra. Ezért a célzott bőrápoláshoz esetleg nagyon jó minőségű, árintenzív növényi olajokat kell használni.

Az olajok túlzsírosítása a forró szappanosítás során

A kiváló minőségű olajnak mint szuperzsírosító olajnak azonban tökéletes értelme van a forró szappanoknál. A forró eljárással előállított szappanok ugyanis a folyamat során ténylegesen szappanosítanak. A gyártási folyamat végén hozzáadott növényi olaj ezután arra szolgál, hogy a szappant egy kicsit folyékonyabbá tegye, és ezért valóban használható szuperzsírozásra. További szappanosításra nem kerül sor, és az olaj szappanosítatlanul marad a szappanban.

Forró szappanosítás szuperzsírosító olajjal

A forró szappanosítást forró eljárásnak (HP) is nevezik. Kevésbé elterjedt, mint a hideg eljárással történő szappanosítás (cold process CP), amely során a zsírokat és olajokat a lúggal együtt szappanragasztóvá emulgeáljuk, majd szappanformába öntjük.

Szigorúan véve a szappangyártás során nincs igazi hideg szappanosítás. Bár kezdetben lehűtött lúggal és lehűtött zsírokkal dolgozunk, a szappankészítés során mégis sok hő keletkezik. A szappan a szappanformában nagyon forróvá válik, különösen a gél fázisban. Ennek ellenére azt a módszert, amelynél a hőt szándékosan nem kívülről adagoljuk, hideg eljárásnak nevezzük.

Amint azt már kifejtettük, a hideg szappanosítás során nem adható szuperzsírosító olaj. Vagy inkább ennek az eljárásnak nincs értelme. A zsírok és olajok tényleges szappanosítása ugyanis csak akkor történik meg, ha már amúgy is minden olajat hozzáadtunk az alaphoz. Ez azt jelenti, hogy a gyakran drága „szuperzsírosító olajunk” is szappanosítva lenne.

Ha azonban nagyszerű szuperzsírosító olajjal szeretnénk dolgozni, akkor ezt forró szappanosítással is megtehetjük.

A forró eljárással történő szappankészítésnek több előnye is van:

1. Olyan túlzsírozó olajat is beépíthet, amely valójában nem szappanosított. Ez azt jelenti, hogy az olaj hozzáadása valóban jótékony hatással van a bőrre.
2. A forró eljárással készült szappanok nem igényelnek hosszú érlelési időt. Csak egy-két hétig kell száradniuk, de elvileg a gyártás után azonnal felhasználhatók.
3. A forró szappanosítással olyan illóolajok is felhasználhatók, amelyek a hideg eljárással mindig problémát okoznak. Ilyenek lennének például az illatanyagok, amelyek miatt a szappanragasztó nagyon gyorsan besűrűsödik. A forró szappanosítással ez nem jelent problémát.

Forró szappanosítás receptje

Itt szeretnék bemutatni egy alapreceptet a forró szappanosításhoz. A recept természetesen némileg változhat, és igény szerint módosítható:

• Kb. 30 % folyadék, pl. desztillált víz (a receptben lévő összes zsírmennyiség alapján).
• 60 % szilárd zsiradék, amelyből 10-25 % habzó zsiradék, például kókuszolaj vagy babassuolaj.
• 40 % tetszés szerinti növényi olajok.
• Körülbelül 2 evőkanál savanyú tejtermék 500 ml összes zsiradékra.
• 2 % illatanyag.

Ha szuperzsírosító olajat szeretne használni, vonja le a mennyiséget a teljes zsírmennyiségből. Az olajat csak a folyamat végén adjuk a szappanhoz.

Forró szappanosítás szuperzsírosítással

1. Találjon ki egy szappanreceptet a fenti példarecepthez hasonló összetételű összetevőkkel.
2. Készítse el a szappanragasztót a szokásos módon, a biztonsági szabályok betartásával.
3. Tegye a fedelet a szappanragasztó edényére, majd tegye az edényt a sütőbe vagy a tűzhelyre.
4. Egyszerűen hagyja az edényt a sütőben (kb. 100 °C-on), amíg a szappankeverék üvegessé nem válik, és nem hasonlít a vazelinhez.
5. Ezután vegye le az edényt a tűzről. A savanyú tejterméket most már a szappanhoz adhatjuk, mint a túrót. A szuperzsírosító olajat most már szintén hozzáadhatjuk a fazékhoz.
6. Illatoljuk és színezzük tetszés szerint.
7. Öntse a kész szappant egy formába, szigetelje le, és hagyja pihenni 24 órán át.

Ennyi az egész. A szappankészítés forró szappanosítással tehát nagyon gyors és egyszerű. De természetesen vannak hátrányai is. A kész szappan elméletileg azonnal felhasználható, mivel a szappanosítás már megtörtént. Azonban még érlelődnie és száradnia kell egy kicsit. A szappan másnapi formázása után tehát jó két hétig kell száradnia. Ráadásul a szappan állaga nem olyan sima és szép, mint a hidegkeveréses eljárással készült szappané. A hidegkeveréses eljárással elérhető márványosodás nem lehetséges a forró szappanosítással.

Ezenkívül ez az előállítási módszer természetesen lényegesen több energiát fogyaszt, amiről természetesen nem szabad megfeledkezni.

A forró szappanosítással azonban szuperzsírosító olajat lehet beépíteni a szappanba. A szappannak pedig nem kell hetekig érnie, mielőtt felhasználható lenne.

Ha érdekli a forró eljárással történő szappankészítés, olvassa el a forró szappanosításról szóló cikket. Rengeteg tippet és trükköt, valamint képekkel ellátott utasításokat tartalmaz.

Következtetés a forró szappanosításról szuperzsírosító olajjal

Mint láthatja, a forró eljárásnak vannak előnyei és hátrányai is. A legtöbb szappanfőző továbbra is a hideg eljárásra hagyatkozik, már csak azért is, mert szebb márványosodást eredményez, és a szappan textúrája finomabb. Ha azonban kiváló minőségű szuperzsírosító olajat szeretne feldolgozni, akkor a forró eljárás mindenképpen előnyösebb, mint a hideg eljárás.